Nem, erre a kérdésre sosem volt igaz, ha valaki igennel válaszolt. Évtizedes rossz beidegződés alapján folyamatosan keverednek a fogalmak. Ugyanis, ha valaki állami ösztöndíjas képzésben vesz részt, az nem azt jelenti, hogy nem merülnek fel költségek a tanulmányai során. Sőt!
A munkám egyik kedvenc része, amikor a végzős diákokkal találkozom a középiskolák pályaorientációs napjain, osztályfőnöki óráin, és arról beszélgetünk, hogy milyen is a jó továbbtanulási döntés.
Ekkor megállapodunk abban, hogy első lépésként, a legfontosabb eldönteni azt, hogy mi akar lenni majd a fiatal, ha nagy lesz. Vannak, akik ezt már munkaköri szinten meg tudják határozni, de ezen a ponton talán ennél egy fokkal „elnagyoltabb” válasz is elegendő.
A második lépésben ehhez az irányhoz társítani kell egy képzést. Ebben számos segítséget kap a jelentkező, hiszen a felvi.hu és a felsőoktatási intézmények oldalai nagyon részletesen bemutatják a választható szakokat, és az elvégzésük révén megszerezhető szakképzettségeket, valamint az elhelyezkedési lehetőségeket.
Meglehetősen kevés olyan képzés van a magyar felsőoktatás palettáján, amelyet csak egy egyetem kínál, így adódik a harmadik lépés, vagyis választani kell egy intézményt (és kart), amely a ZH-k, vizsgák, és átvirrasztott éjszakák sora után – ideális esetben az előírt képzési idő leteltét követően – kiállítja az oklevelet.
Ha a fenti három pipa megvan, akkor jön a feladat adminisztratív része: be kell nyújtani a jelentkezést, és teljesíteni kell a szükséges lépéseket. A február 15-i dátumot valószínűleg azok is fújják, akik nem fontolgatják a továbbtanulást. Ez egy fontos mérföldkő, hiszen a felvételi eljárásnak ez az egyik jogvesztő határideje. (Az egyszerű ember nyelvén megfogalmazva: aki lemaradt, az kimaradt.) A felvételi folyamata összetettebb annál, hogy elég legyen csak ezt a dátumot megjegyezni, de ez legyen egy külön cikk témája.
Egy átlagos jelentkező ezen a ponton meg is áll, pedig nem kellene. A továbbtanulást fontolgatók gyakran foglalják a diploma, a befektetés és a magasabb jövedelem kifejezéseket egy mondatba, és ezt helyesen teszik. Egymástól független kutatások mind ugyanarra a következtetésre jutnak: a felsőoktatásban szerzett végzettség valóban munkaerőpiaci és jövedelmi előnyt jelent.
A képzés időszaka azonban nem az aratásról, hanem a vetésről szól, ekkor történik a befektetés befektetés része. A hallgató (és családja) időt, fáradtságot és persze nem kevés pénzt fordít arra, hogy végigjárja a kiválasztott utat.
A tavalyi „szezonban”, az előbb már említett középiskolai találkozások alkalmával közel 1500 diáknak tettem fel a kérdést: Mit gondolnak, vajon rendelkezésükre áll-e a tanulmányaik várható költségeinek fedezete?
A válaszadóknak csak kicsivel több mint, negyede biztos benne, hogy a szükséges forrás biztosított számára. Az 53% bizonytalan azonban jól mutatja, hogy ez a téma valójában nincs terítéken.
Pedig a Diákhitel Központ Pénzügyi tájoló alkalmazásából nyert kalkulációs adatok, illetve a 2025-ös legfrissebb kutatás is azt mutatja, hogy ezen a területen az elmúlt években földrengésszerű változások történtek. A különböző kutatások átlagai között vannak eltérések, de mindegyikben közös, hogy 250 ezer forint felett mérik a havi várható kiadást.
Márpedig a féléves 1.250.000 forint kiadás önmagában elegendő kellene legyen ahhoz, hogy ebben a témában is „jártasságot” szerezzen a továbbtanulást fontolgató diák.
A cikksorozat célja az, hogy a tervezés ezen részében nyújtsunk segítséget, diáknak, szülőnek, továbbtanulást támogató pedagógusnak. Hamarosan érkezünk tervezést segítő eszközzel, tippekkel, tanácsokkal.
Márkus Attila, felsőoktatási szakértő
Diákhitel Központ